<  1    2    3    4    5    6    7  >

Elemi csapások

(...)
A legnagyobb elemi csapás a mintegy 700-800 méter hosszú földcsuszamlás volt a radari Duna-parton. Soha nem fogom elfelejtem 1964. február 29-ét, amikor reggel hét óra tájban erős morajlást hallottam, majd nyomában egy motorkerékpáros hangos kiabálását. Gyorsan a helyszínre siettem, a Radar városrészben partfalszakadás történt. Az eset helyszínén megdöbbentő látvány fogadott.

Mint megtudtam, a Vasmű Molnár János nevű ipari őre észlelt először földmozgást és morajlást, aki a szivattyútelepen teljesített őrszolgálatot. Csakhamar láttuk, hogy néhány barakk, amely a part szélétől mintegy 30-40 méter távolságra állott, már lent volt a szakadékban. S miközben még mozgott a föld, gyorsan mozgósítottuk az itteni lakosságot a menekülésre. A helyszínre érkező rendőri, munkásőr- és tűzoltóegységek elzárták a területet a sok kíváncsiskodó elől, és igyekeztek a barakkokban bentrekedt embereket és ingóságokat megmenteni.

Szerencsére emberéletben nem esett kár. Közben megtudtuk, hogy a Vasmű I. számú szivattyútelepe mintegy 45 méterrel beljebb csúszott, ahol nagy izgalmat okozott. A kohászati üzemnek ugyanis igen nagy mennyiségű vízre van szüksége, s minthogy a két szivattyútelep közül az egyik használhatatlanná vált, azonnal biztonsági tartalékról kellett gondoskodni. Az Országos Vízügyi Hivatal és a Kohó- és Gépipari Minisztérium is azonnal intézkedéseket tett. A kormány Veres József munkaügyi miniszter személyében kormánybiztost nevezett ki, aki igen sok segítséget adott. Fokozta az izgalmakat, hogy március 8-án újabb, bár kisebb erejű földmozgás volt észlelhető.
Miközben megindult a kár helyreállítása, a vízügyi emberek 5 a műszaki alakulatok hozzáláttak egy pontonokon építendő szivattyútelep gyors elkészítéséhez, kiderült, hogy a megcsúszott szivattyútelep épülete - melynek csővezetékei eltörtek - nagyobb kárt nem szenvedett! Még említésre méltó repedés sem történt az épületeken, ami a tervezők és kivitelezők munkáját egyaránt dicséri.
A barakkokért nem volt nagy kár, sőt csak jó volt, hogy meggyorsult az itt lakók kiköltöztetése. Megsemmisült jó néhány ember ingósága az igaz, a mélybe zuhant az építők egyik vontatója és egy motorkerékpár is. A terep közel egy kilométer hosszan szörnyű képet mutatott. A Dunában szinte egy sziget keletkezett, a Vidám Park alatti részen a szivattyútelephez vezető út pedig megcsúszott. Helyenként vízforrások és szakadékok keletkeztek.

A következő napokban vizsgálat vizsgálatot követett. Keresték a felelősöket és az okokat. Ennek során választ kaptunk jó néhány, nemegyszer vitatott kérdésre. Kiderült, hogy még 1951-ben egy Polsin nevű szovjet talajtechnikus részvételével talajtechnikai vizsgálatok folytak, és hasonló vizsgálatot folytatott Papp Ferenc műegyetemi tanár és több munkatársa is. Ezek a vizsgálatok már akkor felhívták a figyelmet a megfelelő elővigyázatosságra, így például beépítési tilalmat javasoltak a parttól 200 méteres távolságban stb., de ezeket figyelmen kívül hagyták. Javasolták, hogy az elvégzendő beruházások közé vegyék fel a partfal megerősítését. Ez azonban a beruházási előirányzatok gyakori csökkentése miatt elmaradt. Az is megállapítást nyert, hogy a tanács egy évvel a partfal leszakadása előtt előterjesztést tett - egy műegyetemi tanárokból  álló kollektíva  által kidolgozott  tanulmányterv alapján - a partfal megerősítésére. Az előterjesztésre adandó érdemi válasz azonban egyes főhatóságok huzavonája miatt alaposan elkésett.

A katasztrófa után megindult a vita a teendő intézkedéseket illetően. A minisztertanács többször foglalkozott az ügygyei, majd 1965-ben dr. Trautmann Rezső vezetésével kormánybizottság alakult, melynek én is tanácskozási jogú meghívott tagja voltam. A kormánybizottság, amelynek később Bondor József miniszter lett a vezetője, többször tartott ülést a helyszínen is.

Nem kis feladatot kellett a kormánybizottságnak megoldania. Sok vizsgálódás, tanulmány és vita után megszületett a terv, melynek költségvetése közel 600 millió forintot tett ki. A kormány elfogadta a tervet, melyet a DUNABER, Gábor István igazgatóval az élén valósított meg. így még 1964-ben elkezdődött a partfal megerősítésének munkája, és 1968-ban fejeződött be. A megerősítésnél a Duna-part úgynevezett kazettás kiképzést kapott, a partfalat a város alatt lépcsőzetes, teraszos megoldással képezték ki és füvesítették, valamint növényekkel ültették be. Ma, különösen a Dunáról végignézve a várost és a Duna-partot, gyönyörködtető látvány, amely feledteti azt a sok izgalmat, amit ennek kapcsán a város ezekben az időkben átélt.

Avatás, avatás...

(...)
Az 1964-es esztendőben a város 15 éves és hazánk felszabadulásának 20 éves évfordulójára készülődtünk. A törekvés az volt, hogy erre az alkalomra tovább szorgalmazzuk a társadalmi munkát a város szépítésére és csinosítására.

A mozgalom először az Óvárosban kezdődött, Csavajda György tanácsi kirendeltségvezető, a végrehajtó bizottság tagja irányításával folyt. Az eligazítás során hangsúlyozták, hogy lényegében a "Tiszta udvar, rendes ház" mozgalmát kívánják folytatni, és azt akarják, hogy az Óváros, a volt Dunapentele is a virágos és tiszta Dunaújváros méltó része legyen. Ezt az első félév folyamán a tanácstagi beszámolók követték, amelyeknek tapasztalatait a Dunaújvárosi Hírlap összegezte június 23-án megjelent cikkében. Ebben azt írja, hogy ezek a beszámolók szinte mindenütt a "virágos és tiszta Dunaújváros" jegyében zajlottak le. A tanácstagok és a lakosság, a körzeti népfrontbizottságok képviselőivel egyaránt féltő gonddal beszéltek a parkokról, azok védelméről és a tisztaságról. Közben a sajtóban megjelent a tanács és a népfront felhívása. Majd ezt követte a Gorkij téri iskola V-VIII. osztályos tanulóinak csatlakozása, akik tisztasági őrjáratot tartottak az iskola környékén.
Az év egyik legjelentősebb építkezésének kezdete 1964. július 27-én volt, amikor ünnepélyes kapavágással megkezdődött a Lenin téren a városi párt- és tanácsház építése.

Az első kapavágást Sárosi József párttitkár, Engler Ibolya népfronttitkár és én végeztük el a pártbizottsági és tanácstagok, valamint a tanácsi apparátus tagjai és nagyszámú érdeklődő jelenlétében.

Békegalamb és sziréna

A város vezetőivel megtett első sétára a kivilágított főútvonalon mindig emlékezni fogok. Akkoriban fő törekvésünk volt, hogy a városban ne legyenek sötét zugok, az ésszerűség határain belül mindent megtegyünk a városi színvonalú közvilágítás megteremtéséért. Persze, ez nem teljesen sikerült.

Létesítettünk ugyan a főútvonalon fényreklámokat, OTP-rek-lámfeliratokat, a legmagasabb házra felszereltettünk egy békegalambot, a felirattal: "Békét a világnak." Nagy sikerű volt az akció, de a fényreklám karbantartása sajnos már akadozott, pedig gyakran javításra szorult volna. Ostoba hiba volt, hogy a kivilágított békegalamb mellé polgári védelmi szirénát szereltek fel. Emiatt sok vitánk volt az illetékes szervek képviselőivel, de nem sikerült átszereltetni máshová. Nem tudtuk megoldani a kirakatok megfelelő kivilágítását sem, noha nagyon sokszor elmondtuk saját embereinknek is, hogy a közvilágítás jelentős hányadát világszerte az üzleti kirakatok adják, az esztétikai szempontokról nem is szólva.

Ellátás, szolgáltatás

 

... szólni szeretnék a kereskedelemről és a közlekedés fejlesztéséről, hiszen ezek is igen fontos részei a várospolitikának. Lépést kell tartaniuk a városfejlesztés minden egyéb területével, beleértve elsősorban a nagy, ipari beruházásokat. Ezért a kereskedelem, a közlekedés is rendszeresen a tanácsülés napirendjén szerepelt, s nemcsak azért, mert a helyi lakosságot érintette, hanem mert összefüggött a vonzáskörzetben élő lakosság és az idegenforgalom kérdéseivel is.

A kereskedelmet és a vendéglátóipart a Belkereskedelmi Minisztérium Bányászellátó Igazgatósága irányította. 1953-ban az üzletek jelentős része és a vendéglátó üzemek is barakkokban voltak még elhelyezve. Az első kulturált üzleteik a Béke üzletház és étterem, valamint a Vasmű úti üzletek voltak. De itt volt még a Bizományi Áruház nagy barakk-üzletháza is, ahol meglehetősen nagy forgalom bonyolódott le. Városrendészeti meggondolásokból csakhamar ennek lebontásáért, illetve az üzlet áthelyezéséért kellett harcolnunk és a kulturáltabb, színvonalasabb kereskedelem megteremtését kellett szorgalmaznunk. Erőfeszítéseink eredménnyel jártak, a lakosság örömére rövidesen megnyílt a Csemege Élelmiszer Áruház és a virágüzlet.
Noha a Belkereskedelmi Minisztérium részéről kiemelt ellátásban részesültünk, 1958-ban zöldségből és gyümölcsből hiány mutatkozott. A városi tanács úgy segített ezen, hogy fokozta, ösztönözte a piaci felhozatalt. Tehette, ugyanis az 1957-ben megkapott hatáskörrel a kereskedelemnek is a tanács lett a gazdája. Egyébként ebben az évben öt kisebb élelmiszerboltot, köztük két zöldség- és gyümölcsüzletet nyitottunk. Ebben az időben Takács Jenő igazgató állt kiskereskedelmi vállalatunk élén. Elmondhatom, hogy nagyon sokat tett a város üzlethálózatának fejlesztése érdekében.

1958. augusztus 20-án megrendeztük a második vásárt, ezúttal a Vidám Park területén. A vásárt Halász János belkereskedelmi miniszterhelyettes nyitotta meg. Igen sok vendégünk volt a vásár idején, köztük Rudolf Helmer, az NDK nagykövete. Közben készült a fedett piac, amiről már említést tettem. Nagy érdeklődés mellett nyitottuk meg - 1959. április 28-án - a Modellházat, amelyet szép kirakatokkal, kulturált világítással és berendezéssel láttunk el. Rendszeresítettük a divatbemutatókat az Arany Csillag Szállóban és a vidám parki szabadtéri színpadon is.

Kitűnően sikerültek ezek a rendezvények, amelyek Modellházunk tevékenységét annyira fellendítették, hogy rövidesen a város határain kívül is népszerű volt.

Még ebben az évben átadtuk rendeltetésének a Ságvári városrészben, továbbá az L épületben és a Duna-soron épült üzleteket is. Itt létesítettünk kötött- és divatáru, valamint csemege üzletet, illatszer- és háztartási boltot, játék- és hangszerüzletet, zöldség- és gyümölcsárudat, valamint papírboltot is.
(...)

Az 1959-es év egyébként sikeres - kereskedelmi szempontból is gazdag - esztendeje volt a városnak. A Belkereskedelmi Minisztérium bolti berendezésekre, presszógépekre, hússzeletelőkre s különböző konyhagépekre és hűtőberendezésekre 118 millió forintot biztosított, mi pedig az év folyamán 15 új üzlettel lettünk gazdagabbak.


A Dózsa György út a város kelet-nyugati tengelyét adja a főtér és a vasútállomás között. Laza, foghíjas beépítésével lehetőséget hagyott a nyolcvanas-kilencvenes évek építészeinek és várostervezőinek, hogy itt alakítsák ki az új, modern üzleti központot.

Dunaújváros második nagy áruháza - egy országos lánc tagjaként - a Szórád Márton és a Dózsa György út kereszteződésében áll.

<  1    2    3    4    5    6    7  >