<  1    2    3    4    5    6    7  >

1956 januárjában a Délivárosban lakó gyerekek létszáma megkövetelte, hogy tagiskolát nyissanak a barakkokban. 1957 őszén már az épület düledező állapota okozott gondot, valószínűleg ezért merült fel 1958-ban megszüntetésének a gondolata. Az iskolák zsúfoltsága miatt azonban célszerűbbnek tűnhetett a meglévő hiányosságok felszámolása, mert 1961-ben az iskola már nem szorult különösebb javításra, s a fejlődés jeleként éltékelhető az I-IV. osztályok osztotta válása.

A tanuló város

1961. december 19-én felavattuk a 32 tantermes általános iskolát, 600 személyes éttermével és két tornatermével. Miután a gimnáziumi helyeikkel is szűkösen voltunk, átmenetileg a gimnáziumot is ide helyeztük. 1962. február 17-én újabb oktatási intézményt avattunk. Ekkor készült el az egymillió forint értékű, de társadalmi munkával épült 4 tantermes politechnikai tanműhely. Itt szabást, varrást, főzést tanulhattak a leánytanulók, a fiúkat pedig a lakatos és az asztalosipari szakmákra képezték. Az építésben részt vevő társadalmi munkások áldozatos munkáját a tantestület nevében Tihanyi La-josné, az iskola igazgatója nagy elismeréssel köszönte meg. Ugyanebben a hónapban mutatkozott be a Tomcsányi Éva balettmesternő vezetésével létesült balettiskolánk. Már az első színpadi bemutatóján sikerült megkedveltetnie magát a közönséggel.

(...)
A dolgozók iskolája iránt korábban soha nem tapasztalt érdeklődés mutatkozott. Ennek hatására a Vasműben hat osztállyal megnyílt a felnőttek általános iskolája, miközben a városban több iskolatípusban folyt a felnőttoktatás. Így a gimnáziumban, a kohó- és gépipari technikumban, a közgazdasági technikumban, a gyors- és gépíró iskolában s még az esti ruhaipari technikumban is.
Érdekesek az adatok ebből az időszakból. A tanulók 60 százaléka már betöltötte a 30. évét, a 40 év felettiek száma pedig 359 volt. A vizsgaeredmények a következőt mutatják: 1105 vizsgázó közül csak 4 bukott meg, 204-en jelesen vizsgáztak, 286-an jórendűek voltak, közel 611-en megfeleltek a követelményeknek. A dolgozók iskolájának nagy sikere volt, tanulásra egyre többen jelentkeztek, köztük környékbeli parasztemberek és falusi asszonyok is.
Ebben az évben megkezdte működését a 16 tantermes iparitanuló-iskola 390 elsőéves tanulóval. Az iskolát Bene Károly igazgató vezette, kiváló eredménnyel.

A 32 tantermes - később Ságvári Endre - iskola (ma Szilágyi Erzsébet Általános Iskola, valamint Hild József Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola) építése 1956 őszén kezdődött meg.

Első 16 tantermének átadására - számos megoldatlan műszaki problémával - 1958 szeptemberében került sor. Ugyanakkor az oktatási intézmény részleges átadásával elkerülhetővé vált a három műszakos oktatás bevezetése, s lehetőség nyílt a gimnázium kiköltöztetésére a 20 tantermes iskolából. Egyébként a korábbi években is jellemző volt az iskolaépületek hiányosságokkal történő átadása, a hibák kijavítását később részben a városi, részben az iskolai költségvetés terhére kellett elvégezni. Sok esetben "...ezek olyan összegek (voltak) ... amelyekből sokszor egy ugyanolyan létesítményt meg (lehetett volna) építeni." Ezt az állapotot súlyosbította, hogy az iskolaépületek túlzsúfoltsága következtében elhasználódásuk nagyobb mértékű volt az indokoltnál. A zsúfoltság miatt szertárakat, előadótermeket kellett tanterem céljára igénybe venni. Egyre több helyiséget igényelt a politechnikai oktatás bevezetése, s megoldatlan volt az iskolai napközi otthon helyzete is.

1959. évi novemberi adat szerint Sztálinvárosban 35%-kal több gyerek jutott egy tanteremre, mint országos viszonylatban. A 26. sz. ÁÉV dolgozói 1959-ben a határidő betartása érdekében meggyorsították a harminckét tantermes iskola építését - tartottak ugyanis a prémiummegvonástól -, ám a korábbi tapasztalatok alapján a pesszimistábbak emiatt legalább 50%-os értékcsökkenést jósoltak. Ősszel átadásra került az iskola B-szárnya olyan alapvető műszaki problémákkal, mint például a fűtés megoldatlansága.

A Szórád Márton iskola zsúfoltságának enyhítésére már 1959-ben szükségesnek látszott Pentele újtelepi részén egy iskola építése, átadására azonban csak az 1965/66. tanévben került sor. Felépült viszont a Gorkij téri, később Mező Imre Általános Iskola (ma Kereskedelmi- és Vendéglátóipari Középiskola), majd a Barátság városrészi iskola, előbbi újabb bizonyítékként szolgált arra, hogy a nem megfelelő tervezésnek és kivitelezésnek a későbbiekben az üzemeltető látta a kárát.
Az 1964/65. tanévben tovább növekedett a tanterem-kihasználás foka, s egyelőre maradt a két műszakos oktatás. Az oktató-nevelő munka színvonalának emelése érdekében szükségessé vált az iskolák szakmai felszerelésének fejlesztése. 1966-ra a szaktárgyak oktatásához szükséges tárgyi eszközök nagyrészt biztosítva voltak, az iskolai könyvtárak állománya folyamatosan növekedett.
Az 1965/66. tanévben lett önálló intézmény a kisegítő iskola, a mai Móra Ferenc Általános Iskola jogelődje, amely az 1961. évi III. törvény végrehajtásának egyik speciális intézménytípusa volt.
1967-re a tanulólétszám állandó emelkedése következtében ismét tanteremhiány lépett fel.
A zsúfoltságon némileg enyhített a József Attila Általános Iskola átadása 1968-ban, de számottevő javulást nem eredményezett.

Nehéz körülmények között működött a zeneiskola a Berecz Bertalan, ma Görbe utca 5. számú lakóépület tizenegy helyiségében. Helyzetében javulás 1970-ben következett be, amikor a volt tanácsháza, ma Rosti Pál Gimnázium és Szakközépiskola épületébe költözött. 1979-re személyi és tárgyi feltételeit tekintve az ország 132 zeneiskolája között a legjobbak közé tartozott.
Az eddig leírtak alapján jogosnak tűnik a végrehajtó bizottság 1971-es megállapítása, hogy "...egyetlen tervidőszakban sem volt képes a város a tényleges igényeket a megépített létesítményekkel kielégíteni."
1973-ban még mindig nem rendelkezett minden iskola műhely- és tornateremmel, a kisegítő iskola szertárhelyiséggel sem.

Az úttörő-, klub- és könyvtárszobák száma sem volt elegendő. A tárgyi feltételek megfelelőek voltak részben az "Egy üzem - egy iskola" mozgalomnak köszönhetően. 1975-ig a szakmai eszközökkel való ellátottság tovább javult, megtörtént a tanulószoba- és a menzai ellátás bevezetése. 1975-ben Dunaújvárosban 50,6 tanuló jutott egy tanteremre, szemben az országos 32,3 fővel. A Római városrészben már működött a mai Petőfi Sándor iskola, a zsúfoltság enyhítésére mégis szükségesnek látszott négy tanterem igénybevétele a közgazdasági szakközépiskolában.

1977-ben lehetőség nyílt a József Attila iskolában az egy műszakos oktatás, valamint az I—II. osztályokban az egész napos oktatási rendszer bevezetésére. A kisegítő iskolát változatlanul a nagy zsúfoltság jellemezte, egy tanteremre átlagosan 33 tanuló jutott az országos 14-16 fővel szemben. Tornatermet ekkor már csak ez az iskola volt kénytelen nélkülözni. Az iskolák költségvetési ellátottságának mutatószáma (azaz az egy tanulócsoportra jutó kiadás összege) meghaladta az országos átlagot mind az iskolai, mind a napközis csoportok esetében.
1976-1980 között az általános iskolai oktatási hálózatban dinamikus mennyiségi és minőségi változás következett be. 1979-ben megtörtént a Dózsa György iskola tantermi szárnyának, konyhájának, aulájának műszaki átadása, folytatódott a Kőrösi Csorna Sándor és a Gárdonyi Géza iskolák építése.
A Fejér Megyei Pártbizottság határozata értelmében az V. ötéves terv időszakában (1976-1980) Dunaújvárosban is meg kellett valósítani az egy műszakos oktatást. A területi aránytalanságok miatt ez csak körzethatár-módosítással volt megoldható. Egész tanulócsoportok és nevelőik más intézményekbe történő átirányítására került sor. A tanulók - mintegy 420-450 fő - utaztatása iskolabusszal történt. Egyedül a kisegítő iskola osztályai maradtak váltóműszakosak.
A Béke városrészben 1982-ben kezdte meg működését a második, ma Arany János Általános Iskola. A Mező Imre iskola 1984-ben költözött új helyére, a kisegítő" iskola pedig 1989-ben vehette birtokba mai épületét.

Sztálinváros első középiskolája, a gimnázium 1953. szeptemberi megnyitásától 1963. évi végleges helyére költözéséig albérletben működött. Epületének kivitelezésekor már tudni lehetett, hogy a feladatok ellátásához nem lesz megfelelő méretű, de menet közben a változtatásra nem volt lehetőség. Az intézmény a város igényeinek megfelelően a későbbiekben kiegészült egyéb középfokú oktatási - kereskedelmi-, közgazdasági-, ipari szakközépiskolai - profillal, ezért 1964-től szükségessé vált a kétműszakos oktatás bevezetése. 1967-ben a túlzsúfoltság miatt 1-2 osztályt az épületen kívül kellett működtetni. 1968-ban a kereskedelmi szakközépiskola kifutó jelleggel megszűnt.

1969-ben a II. sz. Gimnázium és Ipari Szakközépiskola, ma Bánki Donát Gimnázium és Szakközépiskola átadása révén a középiskolában lehetővé vált az egyműszakos oktatás bevezetése. 1968/69-ben a gimnáziumhoz csatolták az addig önálló Gyors- és Gépíró Iskolát - amelyet 1959-ben Paksról telepítettek Sztálinvárosba -, s a tűzoltólaktanyából a gimnázium épületébe költözött a Kereskedelmi- és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola.

1972-ben az ideális 16 osztály helyett 22 tanulócsoport elhelyezését kellett megoldani. Folyamatban volt a kabinetrendszerű oktatás kialakítása, a szertárak felszereltsége jó közepesnek volt mondható. Az intézmény 1968-ban vette fel dr. Münnich Ferenc nevét, 1990-tól Széchenyi István az oktatási intézmény névadója.

Az ipari szakközépiskolai képzés 1963-ban kezdődött, az első csoportokat a MÜM 316. sz. Ipari Tanuló- és Ipari Szakközépiskola indította. Az 1966/67. tanévtől a Gimnázium és Szakközépiskolában indultak ipari szakközépiskolai osztályok - egyidejűleg a MÜM-ben megszűnt az ilyen jellegű képzés -, majd 1969-ben megkezdte működését a II. sz. Gimnázium és Ipari Szakközépiskola. Átadására hiányos tárgyi feltételek, nem megfelelő bér- és dologi költségvetés mellett került sor. Az eredeti tervekben nem szerepelt a dolgozók iskolájának az épületbe való beköltöztetése sem, amely 1972-re 416%-os tanterem-kihasználtságot eredményezett.

A középfokú közgazdasági oktatás 1964 őszén kezdődött Dunaújvárosban az első általános tagozatú közgazdasági osztály beindításával. 1966-ban az általános mellett már gyors- és gépíró tagozat is működött.

A mai Rudas Közgazdasági Középiskola átadására 1975. szeptember l-jén került sor. A közgazdasági-, gép- és gyorsíró-, valamint kereskedelmi- és vendéglátóipari osztályok az új épület ellenére mostoha tárgyi feltételek mellett működtek, mert az intézménynek három tantermet át kellett engednie az általános iskolai képzésnek. Az iskolával egy időben kezdte meg tevékenységét a diákotthon, amely a kollégiumi címet 1978 novemberében nyerte el. Az iskola és a kollégium gazdasági integrációjára 1978. január l-jén került sor, a pedagógiai 1979. július l-jén történt meg. Az intézmény 1979. november 24-én vette fel Rudas László nevét, amelytől 1993-ban Dunaújváros közgyűlése - politikai indíttatásból - megfosztotta. A tantestület és a diákönkormányzat kérésére 1995-ben az akkori közgyűlés az intézmény elnevezését Rudas Közgazdasági Középiskola és Kollégium formában részben visszaállította.
A mai DUNAFERR Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola története szinte egybeforrt a város történetével. Az 1955/56. tanévben működését megkezdő MTH 316. sz. Ipari Tanuló Intézet alapfeladata Sztálinváros szakmunkásigényének biztosítása volt, elsősorban vasas és villamos szakmákban. Az iskola elhelyezése a Kerpely Antal Kohóipari Technikumban történt, innen 1956-ban a vasmű közigazgatósági épületébe kellett költöznie. Ebben az évben indították be az intézményben a kereskedelmi és a könnyűipari képzést. Önálló épületének átadása 1963. november 7-én történt, az iskola ekkor vette fel Makarenko nevét. Az 1963/64. tanévben villanyszerelő és irányítástechnikai műszerész szakközépiskolai képzést indítottak, ez a képzési forma 1969 után szünetelt.

Az intézmény 1972/73 óta a főiskola műszaki tanárjelöltjeinek gyakorlóiskolája. 1971-ben elkészült az iskola új szárnyépülete és tornaterme, 1974-ben átadták a tanműhelyt és a jóléti épületet. A könnyűipari tagozat önálló épületének átadására 1976. szeptember l-jén, kollégiumának birtokbavételére 1977-ben került sor.

A villamosipari szakközépiskolai képzést az 1984/85. tanévben kezdték meg. Az 1986/87. tanévben a tanulólétszám felduzzadása miatt a villamos tagozat a Dunai Vasmű I. munkásszállójára költözött. 1996-ban az oktatási intézményrendszer átalakítása következtében összevonták az Aranyvölgyi (volt Mezőimre) iskolát részben a Gárdonyi, részben a Dózsa általános iskolákkal. Ekkor kapta meg a villamos tagozat az Aranyvölgyi iskola épületét. Az intézmény 1988-ban a Dunai Vasmű fennhatósága alá került, majd 1991. január l-jétől önkormányzati iskola lett.
A kereskedelmi- és vendéglátóipari szakmunkásképzés 1956-ben indult be, mind országos, mind városi szinten. A kereskedelmi iskola vezetésére az iparitanuló-iskola igazgatója ekkor kapott megbízást. Az önálló kereskedelmi iskola 1962 őszén alakult meg. A tűzoltólaktanya második emeletén működött megfelelő tárgyi és hiányos személyi feltételek mellett. 1968-ban a vendéglátóipari képzés szakfelügyelete az oktatás tárgyi feltételeit már rossznak minősítette, elsősorban a helyhiány miatt. 1970-ben az intézmény a gimnázium épületébe költözött. Az állandó délutános oktatás tovább nehezítette a színvonalas kereskedelmi és vendéglátóipari képzést. 1972-ben a helyiséghiány az elméleti és gyakorlati oktatásban egyaránt nehézségeket okozott. Az intézmény - egy váratlan döntés következtében - az 1975/76. tanévet együtt kezdte az új közgazdasági szakközépiskolával. Szétválasztásukra egy 1989. decemberi tanácsrendeletet követően került sor, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Középiskola 1990 szeptemberétől önálló intézményként működik.
Az iparitanuló-iskolában 1956-ban a cipész, cipőgyártó, cipőfelsőrész-készítő, valamint a fodrász szakok oktatásával vette kezdetét a könnyűipari képzés, amely a nehézipari mellett nem volt számottevő. A könnyűipari szakmunkástanulók gyakorlati oktatása egyénileg, mestereknél, a közismereti pedig az iskolában történt. Egy 1976-os terv szerint Dunaújvárosban kellett volna felépíteni egy országos beiskolázású, csak papíripari képzést folytató iskolát. Végül egyéb szakok indítására is sor került, s 1976 augusztusára felépült a könnyűipari tagozat önálló épülete. Az iskola a város leánytanulóinak jelentett jó továbbtanulási lehetőséget. A "leánytagozat" még 11 évig az anyaiskola kebelébe tartozott, önálló intézménnyé 1987. augusztus l-jén vált. Elnevezése Könnyűipari Szakmunkásképző Iskola lett. Az iskolához tanműhelyt nem építettek, ezért a szakmai képzést nem az iskolában, hanem a nagyvállalatoknál kapták a diákok. Az egészségügyi szakiskolai, illetve szakközépiskolai, valamint az általános vegyésztechnikus-képzést 1989-ben kezdték meg.

 

Az intézmény elnevezése 1990 januárjától Lorántffy Zsuzsanna Szakközép- és Szakmunkásképző Iskolára változott. A képzésben bekövetkezett változásoknak megfelelően sor került az épület bővítésére: új tantermeket, egészségügyi oktató kabinetet, vegyipari labort, ruhaipari géptermet stb. létesítettek.
Az 1961/62. tanévben a Vasvári, a Szórád, a Ságvári és a Móricz iskolák tagozataként működő osztályokból önálló intézményként létrejött a Dolgozók Általános Iskolája. A Fejér Megyei Tanács V. B. 137/1963. sz. határozata hozta létre az 1962/63. tanévben a Dolgozók Gimnáziumát és Közgazdasági Technikumát. A két intézmény összevonására a Fejér Megyei Tanács V. B. 40/1964. sz. határozata alapján került sor 1964. szeptember l-jétől Dolgozók Általános és Középiskolája elnevezéssel. Az intézmény székhelye a Ságvári iskolában volt, s kisegítő helyiséggel rendelkezett a Vasmű Klubban. 1966-69 között az iskola önálló épülettel bírt, központja a volt tanácsháza épületében (az intézmény 1990 óta ismét itt található) kapott helyet, kihelyezett tagozatai az üzemi iskolákban működtek. A II. sz. Gimnázium és Ipari Szakközépiskola 1969. évi átadása után a dolgozók iskoláját annak épületébe költöztették. 1974-ben általános iskolai osztályainak elhelyezése 14 helyszínen történt. A területi széttagoltság mellett az intézmény életében sok gondot okozott a kettős irányítás: az általános iskola felügyeletét a városi, a középiskoláét a megyei tanács látta el. A tárgyi feltételek megteremtésében részt vállaltak a város üzemei. Az iskola 1977-ben vette fel Földes Ferenc nevét. Névadóját a dunaújvárosi közgyűlés 1994-ben Rosti Pálra változtatta.

<  1    2    3    4    5    6    7  >