Az első ötéves terv korrekciója

Sztálinváros további építésében, a vasmű valamennyi üzemegysége felépítésében Sztálin halála után a hazánkban is kibontakozó változások fordulatot eredményeztek. A Magyar Dolgozók Pártja is önvizsgálatot tartott, a hibák feltárására tett kísérletet. Ezek között a túlzott iparosítást, a fokozott nyersvas-termelést, az acéltermelést jelölte meg. A központi vezetőség megállapította: "... a helytelen gazdaságpolitika nem számolt az ország tényleges erőforrásaival, nem vette figyelembe a beruházások gazdaságosságát és célszerűségét." Az elmondottakat megerősítette az 1953. július 4-én miniszterelnökké választott Nagy Imre, az a kommunista vezető, akitől a feltárt ellentmondások és súlyos hibák, törvénytelenségek felszámolását remélte az ország lakossága.
A július 4-én meghirdetett kormányprogramot követően Sztálinvárosban a nyári hőség ellenére "megfagyott a levegő". Olyan vélemények terjedtek el, hogy az ország gazdasági gondjainak egyik legfőbb oka Sztálinváros és a Sztálin Vasmű. Egyik napról a másikra elapadtak a költségvetési támogatások, leállították - ideiglenes jelleggel - a vasmű és a város építését. Zavarodottság, tájékozatlanság jellemezte a helyi vezetést.

A személyi változások legszembetűnőbb eredménye Berecz Bertalan tanácselnök lemondása lett. A tanácsi vezetők előtt is tornyosuló problémák megoldását a közel két évtizeddel fiatalabb, az ugyancsak kommunista elkötelezettségű, a hibák kiküszöbölésével csak részben egyetértő Tapolczai Jenőre bízták.
Tapolczai Jenő eredeti szakmája férfiszabó, 1945-tól az MKP, 1948-tól az MDP tagja. Politikai pályáját Kispesten kezdte, a városi önkormányzat egyik választott tisztségviselője. 1948-ban a Fővárosi Vízművek vezérigazgatója, 1950-ben az Országos Testnevelési- és Sportbizottság elnökhelyettese. 1952-ben a Belügyminisztériumban osztályvezető. A különböző beosztásban dolgozó kommunista vezető Kispesten és a Belügyminisztériumban szerzett közigazgatási tapasztalatok birtokában került Sztálinvárosba, a városi tanács elnökévé 1953. szeptember 15-én választották meg.
A városi tanács új elnökét az 1953 nyaráig tartó "hősi" korszakhoz személyes tapasztalatok és élmények nem kötötték. Új ember volt a közigazgatás élén, de nem testesítette meg az új szellemet, a Nagy Imre miniszterelnök nevével fémjelzett reformkommunista szemléletet. A két évtized múltával megfogalmazott emlékirataiban nem is tette kétségessé politikai hitvallását; ellenfele volt minden politikai reformnak, a párt egyeduralmát megosztó törekvésnek.

A város születésének ideje, építésének első szakasza - az 1950-es évek első fele -ideológiailag és ezzel összefüggésben művészeti szempontból is rendkívül izgalmas korszak volt. Az ezt megelőző rövid, a II. világháborút követő demokratikus időszakban az újjáépítés a korábbi, hazai "modern" építészeti irányzat megerősödését eredményezte. A művészetek közül a leglassúbb, késleltetett mozgású az építészet. Az eszmei irányváltás az irodalomban (a költészetben, de prózában is) szinte azonnal megjelenik. Az építészeti elhatározások és tervek megvalósulása ezzel szemben éveket jelent. 1950-ben az addigi "modern" irányzatot felülről megfogalmazott kritika érte. A híressé vált ideológiai vitában Major Máté és köre úgy vélte, hogy a modern építészet emberközpontú, szocialista eszmét képvisel, és ennek kellene a szocialista korszak építészetévé válnia. Mások tudatosan tagadták ezt - nyilvánvalóan szovjet hatásra -, és ezt az álláspontot hibásnak tartották. A szocialista realista - rövidítve "szocreál" - építészetet így fogalmazták meg: "tartalmában szocialista, formájában nemzeti". Ebben a hagyományos történelmi építészet, elsősorban a magyar klasszicizmus hagyományait kívánták folytatni, ami részben anakronizmus volt, de kétségtelenül lehetőséget adott pozitív törekvésekre is.

Mégis, az építészet késleltetett reagálása miatt természetes, hogy 1950 után közvetlenül még egy "modern" felfogású lakónegyed épült meg első ütemként. Ez a Május 1. utca, Ady Endre, József Attila és Babits Mihály utcai házcsoport, itt zöld területben "úszó", jól tájolt, jól használható, korszerű lakásalaprajzokra törekvő, de lapos tetős, az ország más településien is megépített típustervek valósultak meg. Ki kell emelni tervezőjüket, Schall Józsefet (1913-1989), aki 1956-ban többek között e háztípusok kialakításáért kapott Ybl-díjat. Érdemes nyomon követni a szocreál irányban történt változást a Görbe utcai Schall-házakon, amelyek a korábbi elrendezésű házak 1953-ban megépített, magastetős, átformált változatai.

Nem túl gyakori, hogy egy középület hátsó traktusát megörökítsék. A teret keletről záró "Bartók" hátsó frontjáról mégis önálló képeslap készült. A kép baloldalán - a kultúrház majd színház épületének szinte részeként - s a valamikori tanácsháza, ma iskola kétszintes épülete látható.

Mivel az eredetileg is a főtérre tervezett, végleges tanácsháza megépítése csúszott, szükségből a kultúrotthon mellett lévő lakóházba került a város első számú hivatala. Később óvoda működött itt. A középületi céloknak egyáltalán nem megfelelő épület ma a Rosti Pál nevét viselő iskolának nyújt nem túl kényelmes otthont. S mintha csak sejtették volna a ház majdani rendeltetését, a képeslapot "iskola"-  tévnyomattal feliratozták.

Zilahy legjelentősebb alkotása Dunaújvárosban a volt Aranycsillag Szálloda a Vasmű úton, de ő tervezte a 10 tantermes, ma Móricz Zsigmondról elnevezett általános iskolát és a 20 tantermes, Petőfi ligeti iskolát is.

A Kisdobos utcai háztömbben is szokatlanul nagy lakásokat alakítottak ki: 1956 után orosz tisztek éltek itt, későbbi lakói közül megemlíthetjük Tapolczai Jenő tanácselnököt.

Az üzletház homlokzatára, a boltok fölé mozaiktechnikával készült szocreeál jelenetek kerültek: Iván Szilárd, Hegyi György, Rácz András, Percz Jenő és Mattioni Eszter allegorikus alkotásait az első szocialista város építése ihlette.

A régi, nőtt városok egyes részeinek egymáshoz simulását, a romantikus hatásokat, a különbözőségükben izgalmas együttlátásokat a tervezett város többnyire nélkülözi. Egyes pontokon azonban a tervezők mégis teret engedhettek a hangulatot teremtő megoldásoknak. Ennek szép példája a  Kossuth Lajos utca árkádos átjárója a Vasvári iskola felé.

A rendelőintézet különleges tömege mögött a pártház (ma múzeum) épülete látható.

Ezen átmeneti korszakban született az Intercisa Múzeum mai épülete is. Eredetileg pártház céljára épült. Méretei, léptéke szerényebb elképzeléseket tükröz, amikor még nem kapott fő hangsúlyt a nagyszabású szocialista város létrehozásának gondolata. Ezért a későbbiek során e ház megnövelése, "megkettőzése" is szóba került, majd a körülépítése, részbeni takarása meg is valósult. Mégis elmondható, hogy e ház megformálásában már sikerült a szocreál elképzeléseknek jól megfelelni, sőt mintául szolgálni. A belső udvaros, kétemeletes, magastetős, összefogott tömegű épület bejárati részén a három középső axis (tengely) előrelépő, timpanonra (háromszögű oromzatra) emlékeztető kiemelt része arányaiban magyar klasszicista előképekre, kastélyok, kúriák, megyeházak hangulatára utal. E ház tervezésében többek között az akkor pályakezdő Malecz Erika vett részt, vezető tervezője Weiner Tibor volt.