A Vidámpark az ötvenes évek első felében nyílt meg, a sok dunaújvárosinak kedves emlékeket jelentő szórakozóhely napjainkban időszakos nyitvatartással üzemel.

Építsünk úttörővasutat!

Egyik legsikerültebb, sok munkával járó társadalmi erőfeszítésünk a városi úttörővasút építése volt. A Vidám Park er-dősített területét szemeltük ki erre a célra. Ebben is szovjet barátaink voltak a segítőink. A kiviteli tervet az UVATERV készítette, közel 2,2 kilométer hosszú vasútvonalat, pályaudvart, végállomást terveztek. Hozzá egy hidat is, amelynek kivitelezése okozta a legnagyobb problémát. Ennek a megépítését az ideiglenesen városunkban állomásozó szovjet műszaki alakulat vállalta, tervét szovjet hadmérnök, a volt városparancsnok készítette.
A vasút megépítésében segítettek a szovjet komszomolisták, a város KISZ-fiataljai, élükön Takács Imre városi KISZ-tit-kárral. A lelkes munka sok-sok idősebb embert is magával ragadott. És itt is példamutatóan dolgoztaik a párt, a tanács és a Vasmű vezetői. A vasúti szerelvényt részben a budapesti úttörő vasúttól, a mozdonyt pedig Ózdról szereztük; gőzmozdony volt, és Mukinak nevezték. A Vasműben generáljavították a fiatal KISZ-es szakmunkások. Az építés ideje alatt úttörővasutasokat és postásokat is képeztünk.
1958. május 1-én érkezett el a nagy nap, az úttörővasút ünnepélyes felavatása. Erre az ünnepi felvonulás után került sor, több ezer ember részvétele mellett. Az avató beszédet néhai dr. Csanádi György, a közlekedés- és postaügyi miniszter akkori első helyettese, a későbbi miniszter tartotta. Közreműködött úttörőzenekarunk is. A megindult szerelvényen pedig már az általunk kiképzett egyenruhás úttörővasutasok, vasúti postások teljesítettek szolgálatot. Óriási siker volt. Sok ezren utaztak a szerelvényen. Lapokat küldtek szerte az országba, alkalmi postabélyegzővel. Méltó volt ez a nap a 14. szabad május elsejéhez. A rádió is adott beszámolót a szép ünnepről. Mi pedig boldogok voltunk, mert hazánkban másodiknak itt épült meg az úttörővasút, méghozzá a dolgozók társadalmi munkájával, saját erőből. Ez az új alkotás is hirdette az összefogás sikerét és egyben a magyar-szovjet barátságot.
Az ünnep utáni hétköznapon megtartott fogadónapomon azonban nem várt gondjaink keletkeztek. A Muki mozdony szerteszálló, izzó pernyéje néhány nőnek a blúzát kiégette, egymás után jöttek be hozzám, és új blúzt követeltek a tanácstól. A Muki szikrafogót kapott, később pedig, az első adandó alkalommal motoros vontatót szereztünk a budapesti úttörővasút révén.

Az úttörővasút építését 195-ben a Dunai Vasmű KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) -tagjai vállalták. A sztálinvárosiak havi ötven fillérrel és kétkezi munkával segítettek négy hónapon át. A kis gőzmozdonyt, a Mukit Ózdon vásárolta a Városi Tanás.

A probléma még hosszú ideig jelenlévőnek bizonyult, ugyanis az óvodaépítést szigorú normák igazították a lakások számához. S ezek nem vették figyelembe a lakosság egészen alacsony átlagéletkorát.
1955 decemberében már hat óvoda működött, a férőhelyek időlegesen kielégítették az igényeket. Az 1955/56. tanévben kezdődött meg a városban az 1953. évi I. törvénycikk végrehajtása, amelynek során az óvodákat elsőfokú hatóságuk, az iskolaigazgatók alá helyezték, ugyanakkor megerősítették a vezető óvónők egyszemélyes felelős vezetését.
1955-ben központi raktárát hoztak létre, addig ugyanis a vezető óvónők szervezték az élelmezést, s intézték a gazdasági ügyeket. A hozzá nem értés sok esetben pocsékolást eredményezett, s emellett időt vont el a nevelési feladatoktól. A változtatás eredményeképpen egyre kevesebb panasz merült fel az óvodák ellen, s a végrehajtó bizottság ülésén elégedetten állapíthatták meg, hogy az intézmények "Kezdik betölteni azt a feladatukat, amit egy szocialista város napközi otthonának be kell töltenie". A szűk költségvetési keretek miatt azonban bizonyos feladatokat társadalmi munkával kellett megoldani. 

A nagy méretű képeslap középpontjában a Vasvári Pál iskola tömbje látható. Mögötte húzódik a  vonalvezetéséről elnevezett Görbe utca, mely a rendszerváltozás előtt jó ideig az első tanácselnök, Berecz Bertalan nevét viselte. Az utca ívelt vonala jelzi a korai várostervező építészeknek a merev utcarendszer lazítására tett törekvését. A háttérben a Technikum városrész épületei láthatók.

A 20 tantermes, ma Vasvári Pál Általános Iskola 5 tantermében 1951. szeptember közepén nyílt meg az új város első iskolája, amely rövid ideig közös igazgatás alatt állt a dunapentelei Szórád Márton iskolával. Épületében elhelyezést kaptak más intézmények is - többek között a városi könyvtár és a múzeum, majd 1953 őszétől a gimnázium -, de a kényszerű társbérletek tanítást zavaró hatását már 1952-ben szóvá tették a tanácsülésen.

Az iskola épületében sokáig általános iskola és gimnázium együtt működött, valamint itt kapott otthont a könyvtár és a múzeum is. Ide kerültek az ötvenes években azok a szarkofágok, melyek a háború előtt a Magyar utcán, a Szentháromság szobor előtt álltak.

"Teremtsétek meg a hagyományt"

(...)
A gimnázium felavatása után néhány héttel, 1953. október 18-án nyitottuk meg a zeneiskolát, mely a következő években az egyik legsikeresebb kultúrintézményünkké fejlődött. Falai között sok tehetséges gyerek vált zenebaráttá, ismerkedett meg a zenével, vált annak hivatott művelőjévé. Városunk zenei életének nagy és felejthetetlen napja volt 1954. március 28-a, amikor Kodály Zoltán zeneiskolánkba látogatott. Kodály elismeréssel szólt a zeneiskolában szerzett tapasztalatairól, amint azt a vendégkönyvbe tett bejegyzése is tanúsítja. Kodály Zoltán járt a Móricz iskolában is, ahol az iskola emlékkönyvébe a következőket jegyezte be: "Sztálinváros gyermekei! Teremtsétek meg a hagyományt, hadd mondják egyszer rólatok: kivívta a sztálinvárosi nevet." 1974. május 10-én, az iskola húszéves fennállása alkalmával leplezték le Kodály Zoltán mellszobrát, annak a húsz év előtti napnak az emlékére is.

A Város iskoláinak - akárcsak utcáinak - sokáig nem volt nevük. A tantermek száma után a Vasvári volt a 20 tantermes, a képen látható Móricz iskola a tíz tantermes, a tízes.

A valamikori Ságvári iskola harminckét termével a hatvanas évek Közép Európájának legnagyobb iskolája volt. Annak idején a város valamennyi látogatóját elkalauzolták ide, így többek között Farah Diba, a perzsa sah felesége is járt itt. Az iskola előtt Péter Zsuzsa Napbanézője üldögél, a főbejárat két oldalát pedig Laborcz Ferenc Mátyás Anya című domborműve díszíti.